kerek hét

Szeretem az ilyen vasárnap estéket. Ülök a szép tiszta nappalinkban, és a háttérben megy a TLC-én valami buta reality. Filipe meccset néz a másik szobában, és teljes nyugalom van. A nyugalom oka pedig az elégedettség, ugyanis rendkívül produktív hetem volt:

• Hétfőn megtartottam az előadásomat a pszichiátrián az inszomniáról, ami nagyon jól sikerült.
• Kedden befejeztem és kinyomtattam a posztert a csütörtök-pénteki konferenciára.
• Szerdán levetettem két anyajegyet. Nagyon régóta halogattam már a dolgot, de végre rászántam magam. Az egyik a vállamon volt, pont a melltartó pántjánál, ami nagyon zavart sportolás közben, a másik pedig a hátamon csúfoskodott. Szeptemberben lesz az esküvő, így éppen időben vagyunk vagy nem. Egy munkatársam vette le, aki bejár a bőrgyógyászatra besegíteni, és aki fogorvos volt korábban. Megspórolt nekem 300 eurót ezzel, mert itt egyetlen szemölcsöt 150 euróért vesznek le a magán bőrgyógyászok. Őrület komolyan. A sebeim szépen gyógyulnak, szerdán szedem majd ki a varratokat. Annyira vékony fonállal varrta össze, hogy szerintem csak nagyítóval tudjuk majd kiszedni.
• Csütörtök-péntek konferencián voltam.
• Szombaton Filipe elment az esti misére, ahol megkaptuk a jegyesoktatáson való részvételről szóló igazolást. Itt a jegyesoktatással nem viccelnek, egy 2 hónapos kurzusról van szó. Péntekenként este 9-től éjfélig vagy tovább tartott minden alkalom, és kis csoportokban kellett megbeszélni az élet nagy dolgait: "mi a különbség a férfi és női nem között", "lehet-e szexelni házasság előtt", "hogyan neveljük a gyerekeinket", "isten szerepe a mindennapjainkban". Én egyáltalán nem vagyok már vallásos, szóval nagyon élveztem nem a dolgot. Plusz én voltam gyakorlatilag az egyetlen hitetlen, vagy legalábbis egyedül én vállaltam be (a portugálok szeretik előadni magukat), ami miatt voltak érdekes pillanatok. Mint például amikor az egész csoport előtt felolvasták, hogy és van közöttünk egy hitetlen. A munkatársam pedig felröhögött, mert tudta, hogy én vagyok. De a lényeg, hogy vége, és lesz szép temploni esküvőnk. 
• Filipe azért ment egyedül, mert vacsorára vártunk egy baráti párt, és ugye valakinek főznie kellett. Előételnek tonhalkrémet csináltam, és levelestésztába göngyölt Azori-szigeteki véreskolbászt. Ez a kolbász szegfűborssal készül, ami egy kedvelt azori fűszer, és a falatkákat mézzel kell enni. Filipe anyukájától tanultam. Mi imádjuk, és szombaton is hatalmas sikere volt. A főétel póréhagymás-spenótos-gombás rizottó volt, amit a barátnőmnek csináltam, mert tudom, hogy nagy kedvence a rizottó. Azt mondta, hogy ez volt élete legjobb rizottója, aww. Desszertnek pedig lime-os túrótortát készítettem. Annyira jó volt ez az este, annyira simán ment minden, hogy el sem hiszem. Mindennel időben készen lettem. Megterített asztallal vártam őket, és másnap csak egy pár tányért kellett elpakolnom. Nagyon jól éreztük magunkat. A barátnőm írta is másnap, hogy még sok ilyen estét kíván magunknak. 
• Vasárnap pedig sikerült befejeznem az absztraktot egy olyan konferenciára, amiről már teljesen letettem, mert eredetileg csütörtök volt a határidő. De jófejek voltak, és meghosszabbították a deadline-t keddig. Szóval ez is done.

Tulipán - Lidl
A kancsó és a színes tál egy portugál lakberendezési boltból van
(Loja de gato preto), amit nagyon szeretek.
A tál a Lisboa sorozat része, ami a lisszaboni házakat ábrázolja.
Van ebbol a sorozatból tortatálam és desszertes tányérjaim is.

Imádom ezt az érzést vasárnap este. Hogy minden kerek volt a héten. Azt pedig még jobban, hogy a mostani hétfő itt nemzeti ünnep, így egy nappal hosszabb lett a hétvége. Mondtam is ma Filipének, hogy szerintem ez lenne az ideális. Négy nap munka, három nap szabadnap.

otthon

Nagyon vártuk már ezt a hetet. Izgatottan, aggódva, lelkesen és idegesen. Sok-sok elintéznivaló, találkozó és döntés várt ránk. Kezdésnek két napot a szüleimmel töltöttünk vidéken. Már másfél éve nem voltam otthon a szülővárosomban, és a Bükkben sem jártam, pedig imádom. Voltunk a Barlangfürdőben, amit továbbra is nagyon szeretünk, és meglátogattuk a hegyekben élő barátnőmet is. Most találkoztam először a másfél éves kislányával, aki egy kis tündér. Elképesztő, hogy gimiben osztálytársak voltunk, és neki már három gyereke van. A barátnőmék gyakorlatilag nem beszélnek angolul, így amíg én velük beszélgettem, addig Filipe a gyerekekkel játszott. Engem szeretni szoktak a kicsik, ami nem hátrány a szakmámban, de most a barátnőm kislánya bizalmatlan volt velem. Konkrétan rám se hederített. Filipe ölébe persze kéredzkedett, nyújtotta neki a kezét, szóval együtt sétálgattak. A kislányok imádják Filipét, bár ezen nincs mit csodálkozni.

A hét közepén felvonatoztunk Budapestre, és beindult az esküvő gépezet. Amikor belefogtam a szervezésbe, rögtön beláttam, hogy egyedül nem fog menni. Találtam egy szuper esküvőszervezőt, akibe az első skype beszélgetés után "beleszerettem". Az a helyzet, hogy én egy kicsit nagyon control freak vagyok, így az elején nehezen birkóztam meg azzal, hogy nem én csinálok mindent. Tudom, hatalmas problémáim vannak. Annyira gördülékenyen zajlott le ez a pár nap, hogy jobbat elképzelni sem tudtam volna. Meglett a ruhám, találkoztunk a pappal, a fotóssal, tolmácsokkal, dj-vel, és még sorolhatnám. Lementünk a helyszínre is a Badacsonyba, és csodaszép. A képeken is nagyon tetszett, de élőben awwww. Szóval most teljesen zen hangulatban vagyok az esküvővel kapcsolatban. Bár a kiegészített költségtáblát a napokban fogom megkapni. Úgy sejtem ez nem fog jót tenni a zen állapotnak.

Az utolsó előtti nap délutánját pedig a két unokaöcsimmel és az unokahugimmal töltöttük a Margit-szigeten. Tesómék csak azért jöttek fel Budapestre, hogy velünk találkozzanak. Természetesen az unokahugim is teljesen odavan Filipéért. A gyerekek nőnek mint a gomba, elképesztő komolyan. Filipe egy kicsit hamarabb elköszönt tőlük, mert focimeccsre ment az egyik barátommal. Én pedig elkísértem őket az autóig. Amikor elbúcsúztunk, a két és fél éves unokahúgom azt mondta, amikor átölelte a nyakamat, hogy "ugye holnap is jössz?". Én pedig majdnem elbőgtem magam. Amikor a fiúk születtek, még otthon éltem, és viszonylag gyakran találkoztam velük. A pici lány viszont már azután született, hogy kiköltöztem. A karácsonyi elválás is nagyon nehéz volt. Zokogva sírtam itthon, amikor megnéztük a videót, amin énekelt. Karácsonykor egy hétig voltunk együtt az egész családdal, és utána nagyon hiányoztak. A mostani találkozás a gyerekekkel megint felkavart bennem valamit, és a könnyeimmel küszködtem egészen az Árpád-hídig. Ott felszálltam a metróra és már mentem is  a blogger talira. 

A Castroban találkoztunk a lányokkal: Milonkával, Marcipánnal, és Miával. Nagyon vártam már ezt a találkozást, hiszen évek óta olvasom mindhármukat. Iszonyú jót beszélgettünk mindenféléről. A bónusz pedig Pilla volt, aki pont akkor érkezett, amikor Miának mennie kellett. A lányok még annál is jobb fejek, mint amilyennek a blogjuk alapján tűnnek. Kár, hogy nem élünk egy kicsit közelebb egymáshoz. Köszönöm még egyszer az estét, szuper élmény volt.

Ui: Arra gondoltam, hogy a következő blogtali itt legyen!