2012. szeptember 23.

esőnap

Arra ébredtem, hogy zuhog az eső és a szél csapkodja a zsalut. Forgolódtam még az ágyban és amikor kinyitottam a szemem, akkor besütött a nap a zsalu résein. A felhők egész nap rohannak az égen, hol kisüt a nap és felszárad minden, hol pedig olyan hirtelen esik le az eső, hogy megáll a víz a teraszon. Most éppen esik. Aggódom a paradicsomomért. Szegény egész nap ázik-fázik. A lasange meg sül a sütőben. Ez például egy olyan recept, amit Filipe-től tanultam. Kaliforniai paprika nélkül már nem is szeretem. Már sosem készít nekem lasange-t. Azt mondja az enyém finomabb. Amikor szeretne kibújni a teendők alól, akkor somolyogva azt szokta mondani, hogy: - De te sokkal ügyesebben csinálod ezt.

Tegnap egész nap csak döglöttem, mert pénteken kimentünk Piolho-ra Jen-ékkel. Az egész estét végigveszekedtük Filipe-vel és ezután találkoztunk a többiekkel. Okos dolog volt. Inni pedig régen sem tudtam és most sem tudok. Vállalhatatlan dolgokat csinálok. Például tettem egy megjegyzést a többiek előtt, amin Filipe kiakadt és elkezdte mesélni az aznapi vitánkat...igen, ott mindenkinek. Én pedig megérintettem Jen karját, hogy menjünk, felálltam és kimentem a hely elé. A többiek pedig jöttek utánam pár perc múlva, én pedig kint remegtem a dühtől és kapaszkodtam a poharamba. Jen barátja, Josh megpróbálta viccel elütni az egész hülye helyzetet és sikerült is neki. Ők leléptek hamar, érthető módon. Én sem vágytam a saját társaságomra ott és akkor.

Maradtunk Ana Ritával és Eduardo-val. Én pedig egy fél balde után (majdnem 1 literes rum&coke) úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy elmondjam Eduardo-nak, hogy felelőtlenül viselkedik, hogy az epilepszia gyógyszerére ráiszik és hogy használja ezeket a legális drogokat, amiknek a molekulaszerkezetét változtatgatják és csak ezért legálisak egy darabig. Ekkor megszólalt Ana Rita, aki ezer éves barátja, hogy: - Mi van? Nem is tudtam, hogy epilepsziás vagy. - Én pedig majdnem elsüllyedtem ott helyben és arra gondoltam, hogy milyen orvos ember vagyok én?! Elmentünk csocsózni a 77-be és olyan kellemes melegség öntött el, mert eszembe jutott, amikor otthon a barátaimmal jártunk iszogatni és hogy rengeteget csocsóztunk. Ennek ellenére mai napig pocsékul játszom.

Filipe-vel nem balhéztunk hazafelé sem. Másnap pedig arra ébredtem, hogy kedvesen puszilgatja a vállamat. Azóta sem beszéltünk az egészről. Tegnap nagyon jó barátnő voltam egész nap és amikor lefeküdtünk aludni, akkor azt mondta nekem a sötétben, hogy ma nagyon szeretett engem. Azt hiszem kezdi megszokni és megérteni ezeket a hülye kirohanásaimat. Folyamatosan hullámoznia kell mindennek, különben elkezdek unatkozni. Ha minden nagyon nyugodt és nagyon jó, akkor elkezdem megpiszkálni az egészet. Provokálok, veszekszem és végül lesz egy csúcspontja az egésznek, mint ez a péntek este is. Ami után pedig jöhet megint a béke. Nagyon jó lenne befejezni ezt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése