Az Azori-szigeteken töltöttük az ünnepeket Filipe családjánál. Ez volt most soron. Tavaly hazamentünk, és az én családommal ünnepeltünk. A legkevésbé sem voltam karácsonyi hangulatban, hiszen a vizsgára készültem az utolsó percig. Így a 24-e előtti napok ajándék utáni rohangálással teltek. A karácsony nagyon forgalmasra alakult. Végeláthatatlan, 20-30 fős családi vacsorákkal. Nagyon más, mint a mi otthoni karácsonyunk, de élveztem ezt is. Bár az elején kicsit megijedtem, hogy nem lesz időm pihenni, de végül mégis volt pár nap, amikor ki sem mozdultam az ágyból és egész nap a Terápia második évadát néztem. Vagy Orange is the new black-et. Legalább 4 kilót híztam, de most pont leszarom nem érdekel. Annyira kihajtottam magam az utóbbi hónapokban, hogy úgy éreztem most mindent megérdemlek. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a vizsga előtti hetekben alig ettem valamit. A vizsga egyébként nagyon jól sikerült. Olyan jól, hogy nem is értettem az egészet, mert én kaptam az egyik legjobb jegyet az egész régióban. Mindezt pedig külföldiként, egy szóbeli vizsgán. A szakdolgozatra azt mondták, hogy szuperjó, szóval azt hiszem elégedett lehetek. A munkahelyemen az adminisztrátoroktól kezdve a nővéreken keresztül mindenki gratulált és megölelgetett, ami iszonyú jól esett. A vizsga után viszont nem volt katarzis élményem. Közben végig azt éreztem, hogy nagyon rosszul alakul az egész, és hogy alig tudom kifejezni magam. Azt hiszem túlságosan maximalista vagyok, és ez nem jó.
Az én fő célom ezalatt a szabadság alatt a pihenés volt, amire egész évben nem volt lehetőségem. Nagyon elfáradtam. Kétszer is voltam szabadságon, de mindig hazamentem. Otthon pedig nem lehet pihenni. Aki élt már külföldön, az tudja ezt. Ettem polipot, tarisznyarákot, garnélarákot és a világ legfinomabb steakét, ami ugye a világ legboldogabb teheneiből készül. Mindezt itt, itt és itt. Imádom a steaket, ez van. Voltunk egy olyan étteremben is, ahonnan fantasztikus a kilátás, szóval az óceánt nézegetve ebédeltem. Reggelente pedig erre a madárcsicsergésre ébredtem, ami szintén nem volt ellenemre, szóval sikerült pihennem egy kicsit. Jobbra látszik az óceán is. A minőségért elnézést.
Szilveszterezni pedig egy nagyon puccos helyre mentünk, ahová szép ruhában kellett menni. Szmoking és csokornyakkendő kötelező a férfiaknak, de volt bálterem és élőzene is. Az a szokás, hogy egy kosárban lehet vinni enni-innivalót. Rengeteget táncoltunk és annyit nevettem, mint már nagyon régen nem. Reggel 8-kor mentünk haza, a gépünk pedig este 9-kor indult Lisszabonba. Így haza, Faro-ba, csak hajnal 4-kor értünk. Nem esett túl jól másnaposan.
Nagyon jó volt ez a másfél hét, igazi pihenés volt. Mászkálhattunk volna egy kicsit többet is, de most ez így volt jó. Harmadjára jártam a szigeten. Egyszer egy egész hónapot ott töltöttem, így láttam már mindent. Filipe családjával pedig nagyon nagy szerencsém van, mert teljesen elfogadtak az első perctől kezdve. Az én családom sokkal kisebb, ráadásul mindenki más városban él, így mi ritkán találkozunk a rokonokkal. Filipe családja viszont gyakran összegyűl. Nagynénik, nagybácsik, unokatesók, mindenki nagyon jófej. A nagymamája pedig egészen elképesztő. 89 éves és mai napig süt-főz, horgol, kártyázik, csirkéi vannak és egy nagy kertje, ahol mandarintól kezdve annónán keresztül minden van. Ja és mai napig magassarkúban jár. Egyértelmű, hogy ő a kedvencem.
Boldog új évet mindenkinek!
 |
| kilátás az étteremből |
 |
| sziget 1 |
 |
| sziget 2 |
 |
| sziget 3 |